|
Biografie Kondor Béla
Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.
A 20. század második fele magyar művészeti életének egyik legjelentősebb, ugyanakkor – főleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplője volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.
Harmadéves koráig a festő szakra, majd miután harmadéves korában „alapvető szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetően a grafika szakra.
Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.
Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítása volt.
41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.
Kondor művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenőleg izgatta minden előzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelőerővel, bravúros technikával fejezte ki egy illúziókat vesztett és illúziúktól menekvő nemzedék rend utáni vágyát”.[1] Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
Verseit költő kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.
Főbb művei
Apokalipszis bábokkal…(1956)
Emberpár (1959)
Késes ember (Gyilkos) (1959)
Menedéket! (1959-1960)
A műtücsök felbocsátása (1960)
Jónás (1963)
Darázskirály (1963), Magyar Posta 2004-ben kiadta 77.Bélyegnap alkalmából
Pléhkrisztus (1964)
A géprepülés géniusza (1964)
Blake illusztrációk (1964-1965)
Szt. Antal megkísértése (1966)
Szt. Margit legendája (falikép, 1968)
Plakát (1968)
Itélkező (Késes angyal) (1969)
Űrhajósok (1970)
Krisztus I. - II.- III. (1971)
Balatoni emlék (1971)
A szentek bevonulása a városba(1972)
Gyilkosság az Olympián (1972)
Ezékiel (1972)
Szárnyasoltár Dózsa emlékére (1972)
Az Angyal megjelnik Lóthnak (1972)
Szárnyas farkas
Csokonai
Az öreg király
Kolostoralapítás I. - II.
Jeruzsálem pusztulása
|
Texte Recomandate
Poezie 2011-12-29 (201 afişări)